Írta: Harta Zsófia
A jóga pozitív hatását az emberi idegrendszer és szervezet egészséges működésére már több kutatásban is igazolták (Taneja, 2014; Büssing és mtsai, 2012; Desai, Tailor és Bhatt, 2015), emellett olyan pszichológiai és neurológiai problémákban és zavarokban is alkalmazzák, mint a szorongás (Kirkwood és mtsai, 2005), stressz (Kristen és Crystal, 2015), depresszió (Cramer és mtsai, 2013), Alzheimer-kór (Hassan, Robinson és Willerth, 2020), vagy a poszttraumás stressz zavar (Van der Kolk és mtsai, 2014). Ezen eredmények is bizonyítják, hogy a jóga mint intervenciós terápiás eszköz sok pszichológiai területen alkalmazható. A következőkben a jóga gyakorlati alkalmazásának lehetőségeiről lesz szó a neuropszichológia területén.
A jóga
A ’jóga’ szó a szanszkrit ’Yuj’ szógyökből származik, amelynek jelentése: összefogni, csatlakozni vagy egyesíteni. Sok különböző iskolája van, azonban az egyik legelterjedtebb a Hatha jóga. Ennek alapját két fő elem alkotja: az Ászana (testtartások, pozíciók) és a Pránájáma (légzés, légzőtechinka) (Basvarddi, 2015). Ezek azok a gyakorlatok, amelyek alkalmazása és rendszeres gyakorlása lehetővé teszi a jóga pozitív egészégügyi hatásainak megjelenését, mind mentális, mind fizikai téren (Ross és Thomas, 2010).
A jóga hatása az emberi agyra
Mióta a jóga elterjedt a modern világban, egyre több kutató kezdte el vizsgálni, hogyan hat a testre és az idegrendszerünkre. Több olyan eredmény látott napvilágot, amely szerint a jóga gyakorlása valóban hatással van az agyunk különböző területeire és idegrendszeri hálózatainkra. Különösen az agy homloklebenyi része, az úgynevezett prefrontális kéreg érintett ebben a változásban. Ez az agyterület többek között a tervezésért, a döntéshozatalért, a problémamegoldásért, valamint az érzelmek és viselkedés kontrollálásáért felelős. A jóga gyakorlása során ezen a területen, különösen az orbitofrontális kéregben (ami a prefrontális kéreg egy része), nagyobb szürkeállomány-térfogatot találtak azoknál, akik rendszeresen jógáznak, mint azoknál, akik nem (Froeliger, Garland és McClernon, 2012). Ez azt jelenti, hogy a jóga segíthet javítani a mentális képességeinket, különösen a stresszkezelést és az érzelmek szabályozását, mivel az orbitofrontális kéreg fontos szerepet játszik ezekben. Illetve mivel a prefrontális kéreg központi szerepet játszik az úgynevezett végrehajtó funkciókban (Casey és mtsai, 1995) – ide tartozik például a tervezés, a figyelmi folyamatok, és a komplex feladatok végrehajtása –, emiatt lehetséges, hogy a jóga pozitívan hat ezekre a funkciókra, különösen a munkamemóriára (Gothe, Kramer és McAuley, 2014).
A jóga pozitív hatása nem korlátozódik csupán a prefrontális kéregre. A kutatások szerint a jóga a bal oldali parahippokampális kéregre és a hippokampuszra is hatással lehet. Ezek az agyterületek a memóriával és a térbeli tájékozódással állnak kapcsolatban. A parahippokampális kéreg közvetlen kapcsolatban áll a hippokampusszal, és fontos szerepet játszik abban, hogy hogyan dolgozzuk fel és tároljuk az emlékeinket. A hippokampusz pedig az egyik fő központ az agyban, amely a hosszú távú emlékek tárolásáért felelős. A jóga gyakorlása ezen területek növekedéséhez vezethet, ami javíthatja a memóriát és az új információk megtanulásának képességét (Hariprasad és mtsai, 2013).
Jóga szerepe az időskori demenciák kezelésében
Az agyban tapasztalható pozitív változások – különösen a szürkeállomány növekedése – arra utalnak, hogy a jóga hasznos lehet időskorban is. Ahogy idősödünk, az agyban lévő szürkeállomány mennyisége természetes módon csökkenni kezd, ami hatással lehet a memóriára és más kognitív funkciókra. Az időskori neuropszichológiai problémák kezelésére bizonyítottan hatékony eszköz lehet minden olyan módszer, amely során kognitív stimulációt (pl. gondolkodást, koncentrációt igénylő feladatok) és fizikai aktivitást alkalmaznak. Ezek segítségével ugyanis csökkenthető vagy akár megelőzhető a kognitív hanyatlás és a demencia időskorban (Kramer, Erickson és Colcombe, 2006). A jógán alapuló módszerek mind a fizikai aktivitás, mind a kognitív stimuláció összetevőit tartalmazzák. Kevés tanulmány vizsgálja ugyan a jógaterápia kognitív funkciókra gyakorolt hatását időseknél, azonban Hariprasad és munkatársai (2013) eredményei arra utalnak, hogy a jógaterápiát gyakorló idősek kognitív funkciói pozitívabban alakulnak, mint a jógában nem érintett személyeké.
Szabó (2011) tanulmánya alapján Magyarországon az időskori demenciás esetek körülbelül 60%-ának hátterében az Alzheimer-kór áll. Így a neuropszichológiai ellátásban is szükséges megfelelő módszereket alkalmazni és beépíteni, amelyek hatékonyan tudják redukálni a kórral járó tünetek erősségét. Az Alzheimer-kór egyik első indikátora a szürkeállomány-térfogat csökkenése a hippokampuszban (Jack és mtsai., 2015). Ahogy már korábban említésre került, a jóga által a szürkeállomány térfogatnövekedése tapasztalható az agyban (Froeliger, Garland és McClernon, 2012), ez az eredmény pedig arra enged következtetni, hogy a jóga egy megfelelő intervenciós módszer lehet a kór tüneteinek enyhítésére.
Jóga a stroke rehabilitációban
A stroke, vagyis az agyvérzés egyik gyakori és maradandó következménye az afázia, amely egy olyan beszédzavar, amely különböző formákban jelentkezhet. Az afázia mellett gyakran más neuropszichológiai problémák is megjelennek, amelyek az agy károsodása miatt alakulnak ki (Kállai, Bende, Karádi és Racsmány, 2008). Ezért a stroke utáni rehabilitáció során nemcsak egy területre kell összpontosítani, hanem egyszerre több területet is fejleszteni kell, például a beszédkészséget, a figyelmet és a mozgáskoordinációt. Ezeket vagy egyszerre, vagy egymás után kell kezelni, de minden terület figyelmet igényel.
A jóga többféleképpen segíthet a nyelvi képességek fejlődésében. A jóga gyakorlatai javítják a testtartást és a légzést, amelyek alapvetőek a beszédhez. A megfelelő testtartás és légzés nemcsak a beszédképességet javítja, hanem segít a test érzékelésének (proprioceptív tudatosság) növelésében, a figyelem fenntartásában, a nyelvi képességek szervezésében, és könnyíti az érzékelési információk feldolgozását is (Ristuccia és Ristuccia, 2010).
A jóga azért is különleges, mert mindenki számára hozzáférhető, függetlenül attól, hogy milyen fizikai korlátai vannak. Még azok is, akik stroke miatt féloldali bénulással élnek, részt vehetnek a jógagyakorlatokban, ami segít nekik a mozgásban és a felépülésben (Rivkin, 2013).
Egy korábbi kutatásban azt vizsgálták, hogy a jóga valóban hatékony módszer-e az afázia kezelésében. Az eredmények azt mutatták, hogy azoknál, akik jógáztak, javult az auditoros (hallási) és vizuális reakcióidő, és általános javulás mutatkozott a beszédzavarok terén is (Lynton, Kligler és Shiflett, 2007). Rivkin (2013) egy másik tanulmányában azt találta, hogy a jóga pozitív hatásai különböznek a hagyományos nyelvi terápiáktól, mert nemcsak a beszédképességet fejleszti, hanem segít a stressz és a szorongás csökkentésében, és javítja a tanulási képességeket is.
A jóga tehát számos tudományosan megalapozott hatást gyakorol, ezért alkalmazható a neurológiai eredetű problémák esetében is. Több kutatás alátámasztja, hogy a jóga rendszeres gyakorlása változásokat képes előidézni több agyi struktúrákban. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a jóga sokoldalú terápiás eszköz lehet a neuropszichológiai területeken, segítve a pszichológiai és neurológiai problémák kezelését, valamint a zavarok következtében fellépő tünetek mérséklését.
Felhasznált irodalom
Basavaraddi, I. V. (2015). Yoga: Its origin, history and development. Ministry of External Affairs of Government of India.
Büssing, A., Michalsen, A., Khalsa, S. B. S., Telles, S., és Sherman, K. J. (2012). Effects of yoga on mental and physical health: a short summary of reviews. Evidence-based complementary and alternative medicine, 2012.
Casey, B. J., Cohen, J. D., Jezzard, P., Turner, R., Noll, D. C., Trainor, R. J., … és Rapoport, J. L. (1995). Activation of prefrontal cortex in children during a nonspatial working memory task with functional MRI. Neuroimage, 2(3), 221-229.
Cramer, H., Lauche, R., Langhorst, J., és Dobos, G. (2013). Yoga for depression: A systematic review and meta‐analysis. Depression and anxiety, 30(11), 1068-1083.
Desai, R., Tailor, A., és Bhatt, T. (2015). Effects of yoga on brain waves and structural activation: A review. Complementary therapies in clinical practice, 21(2), 112-118.
Froeliger, B., Garland, E. L., és McClernon, F. J. (2012). Yoga meditation practitioners exhibit greater gray matter volume and fewer reported cognitive failures: results of a preliminary voxel-based morphometric analysis. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine, 2012.
Gothe, N. P., Kramer, A. F., és McAuley, E. (2014). The effects of an 8-week hatha yoga intervention on executive function in older adults. J. Gerontol. A Biol. Sci. Med. Sci. 69, 1109–1116. doi: 10.1093/gerona/glu095
Hariprasad, V. R., Varambally, S., Shivakumar, V., Kalmady, S. V., Venkatasubramanian, G., és Gangadhar, B. N. (2013). Yoga increases the volume of the hippocampus in elderly subjects. Indian Journal of Psychiatry, 55(Suppl 3), S394.
Jack Jr, C. R., Wiste, H. J., Vemuri, P., Weigand, S. D., Senjem, M. L., Zeng, G., … és Alzheimer’s Disease Neuroimaging Initiative. (2010). Brain beta-amyloid measures and magnetic resonance imaging atrophy both predict time-to-progression from mild cognitive impairment to Alzheimer’s disease. Brain, 133(11), 3336-3348.
Kállai, J., Bende, I., Karádi, K., és Racsmány, M. (2008). Bevezetés a neuropszichológiába. Medicina, Budapest.
Kirkwood, G., Rampes, H., Tuffrey, V., Richardson, J., & Pilkington, K. (2005). Yoga for anxiety: a systematic review of the research evidence. British journal of sports medicine, 39(12), 884-891.
Kramer, A. F., Erickson, K. I., és Colcombe, S. J. (2006). Exercise, cognition, and the aging brain. Journal of applied physiology, 101(4), 1237-1242.
Kristen E. Riley és Crystal L. Park (2015) How does yoga reduce stress? A systematic review of mechanisms of change and guide to future inquiry, Health Psychology Review, 9:3, 379-396, DOI: 10.1080/17437199.2014.981778
Lynton, H., Kligler, B., és Shiflett, S. (2007). Yoga in stroke rehabilitation: A systematic review and results of a pilot study. Topics in Stroke Rehabilitation, 14(4), 1–8.
Ristuccia, C., és Ristuccia, J. (2010). Yogic techniques in therapy. Advance for SpeechLanguage Pathologists & Audiologists, 20(19), 12.
Ross, A., és Thomas, S. (2010). The health benefits of yoga and exercise: a review of comparison studies. The journal of alternative and complementary medicine, 16(1), 3-12.
Szabó L. (2011) Időskori demenciák családi, társadalmi és pszichológiai vonatkozásai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Taneja, D. K. (2014). Yoga and health. Indian journal of community medicine: official publication of Indian Association of Preventive & Social Medicine, 39(2), 68.
Van der Kolk, B. A., Stone, L., West, J., Rhodes, A., Emerson, D., Suvak, M., és Spinazzola, J. (2014). Yoga as an adjunctive treatment for posttraumatic stress disorder: A randomized controlled trial. The Journal of clinical psychiatry, 75(6), 22573.
Emberkép Egyesület 
Leave a comment