Írta: Tóthmátyás Zsófia

A pszeudobulbáris affektus (PBA) egy olyan érzelemkifejezési zavar, amelyben a nevetés és sírás kontrollálása nehézséget okoz [1]. A beteg belső érzelmi állapotához, valamint a külső körülményekhez nem illő nevetés- és síráskitörések jelennek meg, illetve ezek az eltúlzott reakciók nincsenek kapcsolatban a külvilág behatásaival. Mindezekből kifolyólag a megélt érzelmek, valamint az érzelemkifejezés között eltérés jelenik meg [2,3]. A kontrollálatlan nevetés vagy sírás az érzelemkifejezéssel összeillő helyzetekben is megjelenhet, azonban ilyen esetekben túlzó, szélsőséges a reakció intenzitása és a beteg nem tudja elnyomni [3].

A PBA hátterében agyi rendellenességek állnak. A sírás vagy nevetés epizódjai egyénenként eltérhetnek gyakoriságuk, súlyosságuk, típusuk, illetve időtartamuk tekintetében. Általában az epizódok rövid ideig tartanak: másodpercekig vagy percekig. Két „roham” között nem jelenik meg hangulati zavar. A PBA betegeket mindezek mellett érzelmi labilitás, valamint dühre való hajlam jellemzi. Egyes esetekben megjelenhetnek egyéb tünetek, például vegetatív változások (pl. kipiruló arc), pszeudobulbáris panaszok (pl. túlzott öklendezési reflex, fokozott állkapocs rándulás, nyelési nehézség és a nyelv gyengesége) [2].

Számos egyéb betegséggel jelentkezhet együtt, például szklerózis multiplexszel, traumás agysérüléssel, amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS), ischaemiás stroke-kal, Alzheimer-kórral, extrapiramidális vagy kisagyi rendellenességekkel. Ennek ellenére a pszeudobulbáris affektus tünetei nem tulajdoníthatóak más rendellenességnek vagy valamilyen szer hatásának. A PBA megjelenése tovább nehezítheti az alapbetegség miatt amúgy is csökkent életminőségét a betegeknek. A rohamszerű epizódok a nagymértékű distresszt, szociális és foglalkozási funkciókárosodásokat okoznak [2]. Sokszor tévesen hangulatzavarként, depresszióként vagy bipoláris zavarként diagnosztizálják [1].

A kialakulás hátterében álló tényezők

A betegség pontos mechanizmusai még nem teljesen ismertek. Az akaratlagos kontroll hiánya lehet a PBA mögöttes mechanizmusa. A kialakulása szempontjából egy fontos tényező lehet a kisagy, amely a kontextus megfigyelésében és a megfelelő érzelemkifejezésben, a motoros, a kognitív és az érzelmi funkciók irányításában játszik szerepet [2, 3]. Amennyiben a kisagyhoz kapcsolódó területeket vagy a közöttük lévő kapcsolatokat sérülés éri, az érzelmi válasz küszöbe csökkenhet és a körülményekhez nem illő válasz alakulhat ki. A betegség lefolyása nem ismert pontosan, valamint jelentősen befolyásolja az alapját adó neurológiai betegség [1].

A pszeudobulbáris affektus kezelése

A pszeudobulbáris affektust korábban antidepresszánsokkal és szelektív szerotonin visszavétel gátló szerekkel kezelték. A javulás az antidepresszánsokkal való kezelés megkezdésekor hamar jelentkezik (hamarabb, mint a hatás várható lenne), azonban sok esetben mellékhatásokkal járhat [1]. Ez a kezelési módszer azért tud hatékonyan működni, mert a PBA-ban az érzelmeket és a kifejezésükben szerepet játszó neurotranszmitterek érintettek (például szerotonin, glutamát). Mára már egy biztonságosabb és hatékonyabb terápiás kezelési módszert alkalmaznak a PBA kezelésére, amely a nevető és síró epizódokat körülbelül a felére képes csökkenteni [3]. Sajnos számos PBA-tüneteket mutató személy kezeletlenül marad vagy téves diagnózist kap (pl. depresszió), amely a témával való foglalkozást még indokoltabbá teszi [1, 3].

A betegségről való párbeszéd fontossága

A betegség számos pszichológiai következménnyel jár együtt, valamint a szociális interakciókat is jelentősen megnehezíti, amely szociális visszahúzódáshoz vezethet [1]. A helyzethez nem illeszkedő érzelemkitörések miatt emellett szégyenérzet alakulhat ki a PBA betegekben, ami tovább nehezíti a szociális interakció létrejöttét [2]. A társas érintkezés nem csak a betegek számára jelenthet nehézséget, hanem a hozzátartozók is kínosnak élhetik meg. Ez tovább nehezíti a kapcsolatok kialakítását, fenntartását [3]. Mindezekből kifolyólag a pszeudobulbáris affektus köztudatba emelése és a betegséggel kapcsolatos pszichoedukáció igen fontos, hogy megvédjük a betegeket a további lelki nehézségektől, valamint a stigmatizáció okozta negatív hatásoktól.

A téma fontosságát az is hangsúlyozza, hogy a pszeudobulbáris affektus nem csak
nagyon megterhelő, hanem egy gyakori rendellenesség is a neurológiai sérült betegek esetében. Az érintettek száma világszerte magas (prevalenciája 9,4 – 37,5%), például az Amerikai Egyesült Államokban kb. 2-7 millió PBA beteg van [4]. A várható élettartam meghosszabbodása miatt számos olyan neurológiai rendellenesség előfordulása gyakoribb lehet, amelyek a PBA kialakulását okozhatják (pl. stroke, Parkinson-kór, Alzheimer-kór), ezáltal növelve a PBA betegek számát is [2].

A betegség megjelenítése a Joker (2019) című filmben [5]

Arthur Fleck esetében a PBA kialakulását egy fejsérülés okozta, amelyet nevelőanyjának volt szeretője okozott. Egyszer a radiátorhoz kikötözve találták rá az alultáplált Arthurra egy koszos házban. Testét zúzódások borították és súlyos fejsérülés érte, amely a PBA kialakulásához vezethetett [4, 6]. Betegsége a mindennapi bántalmazások, lelki megterhelések következtében a film előrehaladtával egyre kontrollálhatatlanabbá válik [7].

A film során több helyzetben megjelenik a kontrollálhatatlan nevetési roham. A film
kezdetén például Arthur a pszichiáterénél van, és szenvedést kifejező ábrázata ellenére kontrollálhatatlanul nevet. Több próbálkozást is tesz a nevetés visszatartására, megakadályozására, de minél jobban igyekszik szabályozni, annál kevésbé sikerül, és annál erősebben nevet. Tehát a néző itt egy fájdalmas ábrázattal, szívből nevető férfivel találja szembe magát [8].

A film egy másik jelenetében egy férfiakból álló társaság egy lánnyal próbál flörtölni, már-már zaklatás szintjén. Amikor a társaság nevetni kezd, Arthur is velük nevet. Arckifejezése ebben az esetben is szenvedésről árulkodik. A fiúk ezt nem tudják mire vélni, gúnyolódásnak gondolják. Ettől dühbe jönnek és megverik Arthurt. A bohóc jelmezben lévő Arthur a bántalmazás ellenére sem tudja abbahagyni a nevetést [8].

A film későbbi részében az érzelmileg nagyon megterhelő helyzetekben jelentkeznek a rohamok. Egy egészséges embernek ilyen esetekben a sírás lenne általában a reakciója, Arthur mégis heves nevetésben tör ki. A rohamokat sehogy nem tudja kordában tartani, még a fizikai abúzus hatására sem maradnak abba.

Ezen jelenetek jól bemutatják, hogy milyen, amikor egy PBA-ban szenvedő beteg
nevetési rohamot él át. Hiába nem indokolják a körülmények, vagy próbálja meg a személy kordában tartani, a túlzó, természetellenes megnyilvánulás mégis megjelenik és fennmarad [8]. A filmben csupán nevetésrohamokkal találkozunk, annak ellenére, hogy a PBA megnyilvánulásai közül a sírás gyakoribb, mint a nevetés [3].

Mennyire segít a betegség társadalmi megítélésén a film?

Egyes kritikusok véleménye szerint Joker karakterének ez a fajta feldolgozása növelheti a mentális problémákkal küzdők stigmatizációját, segítheti a megalapozatlan sztereotípiák fenntartását, és félelmet kelthet az emberekben. Skryabin (2021) elemző kutatása az alábbi módon írja le a sztereotípiák fenntartásának módját: „Arthur Fleck megszűnik emberi lény lenni, aki iránt empátiát érezhetnénk, és egydimenziós sztereotípiává süllyed” (p. 331, fordította: a szerző). Mások szerint azonban kiváló oktatási eszközként szolgálhat. A filmben
megjelenő karakter segíthet megérteni, akár átérezni a mentális zavarokkal élők terhét [6].

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a film segít megmutatni, hogy a PBA
milyen súlyos hatásokat gyakorol az érintettekre. Ez segíthet az empatikusabb hozzáállás kialakításában [4]. Az ábrázolás néhol ugyan túlzó lehet, és a film későbbi jeleneteiben nehéz elkülöníteni, hogy pontosan mikor áll a nevetés hátterében ez a rendellenesség. Nem szabad elmenni azonban amellett a tény mellett sem, hogy a betegséget egy olyan emberhez társíthatják a nézők, aki embereket öl és az egyik legismertebb főgonosz. Ez kedvezőtlen véleményeket alakíthat ki, valamint a negatív gondolkodás irányába viheti el a hétköznapi
személyeket a PBA-val kapcsolatban. Arthur Fleck példája miatt előfordulhat, hogy a nézők a mentális betegeket hajlamosabbak lesznek elkerülni, távol maradni tőlük [7].

Felhasznált irodalom

[1] Schiffer, R., & Pope, L. E. (2005). Review of Pseudobulbar Affect Including a Novel and Potential Therapy. The Journal of Neuropsychiatry and Clinical Neurosciences, 17(4), 447–454. https://doi.org/10.1176/jnp.17.4.447
[2] Miller, A., Pratt, H., & Schiffer, R. B. (2011). Pseudobulbar affect: the spectrum of clinical presentations, etiologies and treatments. Expert Review of Neurotherapeutics, 11(7), 1077–1088. https://doi.org/10.1586/ern.11.68
[3] Ahmed, A., & Simmons, Z. (2013). Pseudobulbar affect: prevalence and management. Therapeutics and Clinical Risk Management, 9, 483–489.
https://doi.org/10.2147/TCRM.S53906
[4] Chaudhary, O., Mattapalli, S., & Miller, M. (2023). The Use of PBA in Joker 2019 Contradicts Idealogy that Laughter is Beneficial to One’s Health. Journal of Student Research, 12(4). https://doi.org/10.47611/jsrhs.v12i4.5312
[5] Phillips, T. (Director). (2019). Joker [Film]. Warner Bros. Pictures.
[6] Skryabin V. Y. (2021). Analysing Joker: an attempt to establish diagnosis for a film icon. BJPsych bulletin, 45(6), 329–332. https://doi.org/10.1192/bjb.2020.146
[7] Lobodally, A., & Wangsa, B. (2023). Representation of Pseudobulbar Effect in the ‘Joker’ Movie. International Online Journal of Language, Communication, and Humanities, 6(1), 34-47. https://doi.org/10.47254/insaniah.v7i1.167
[8] Pratiwi, A. E., & Koiri, M. (2022). Schizophrenia and Pseudobulbar Affect Disorder in The Film Script Joker. Language Literacy: Journal of Linguistics, Literature, and Language Teaching, 6(1), 189-199. https://doi.org/10.30743/ll.v6i1.5261