Írta: Appl Zsóka

„Mi lesz, ha nem leszek elég jó? Inkább megcsinálom az egészet egyedül, hogy biztos jó legyen. Visszamegyek kijavítani azt a vizsgát, többet várok magamtól egy hármasnál. Mindenki ötöst vár tőlem.” Ehhez hasonló gondolatok fordulnak meg nap, mint nap egy perfekcionista ember fejében. De pontosan mi is az a perfekcionizmus, és hogyan hat a mindennapjainkra?

A perfekcionizmus nemcsak a mindennapi életben, de a pszichológiai kutatásokban is gyakran megjelenő témakörré vált. A perfekcionizmus egy olyan személyiségvonás, melynek legfőbb ismertetőjegyei az irreálisan magas elvárások, a tökéletességre való törekvés, valamint a túlzó önkritika. Míg korábban a perfekcionizmust egy egydimenziós maladaptív vonásként jellemezték, mára már tudjuk, hogy egy komplex, több dimenziót magába foglaló vonásról beszélünk [4]. Ez alapján megkülönböztethetünk pozitív, azaz adaptív, és negatív, azaz maladaptív perfekcionizmust [2]. Az adaptív perfekcionizmus motivációs hajtóerőként támogathat minket az életben. Boldogsággal tölt el, ha meg tudunk oldani egy számunkra kihívásnak bizonyuló feladatot. Ennek a vonásnak jellemző tulajdonságai a nyugodtság és az óvatosság, valamint az észszerű standardok felállítása. A maladaptív, vagyis kóros perfekcionizmus esetén az örömérzet elmarad, hajlamosak vagyunk feszült és észszerűtlen döntéseket hozni, azt érezzük, hogy sosem elég jó a teljesítményünk, a tökéletességet akarjuk elérni, és mindig találunk valamit, amin lehetne javítani a tökéletesség (vagy annak látszata) elérése érdekében [4]. Ezek az irreális elvárások negatív hatással lehetnek a teljesítményre, ezáltal az önbecsülés és az önértékelés is romolhat.

A perfekcionizmus kialakulása 

Mint megannyi személyiségvonás, a perfekcionizmus kialakulása is visszavezethető a gyermekkorra. A szülők nevelési stílusa, főleg az irányító és tekintélyelvű nevelési stílusok döntő befolyással bírnak a perfekcionizmus kialakulása kapcsán. Ha a gyermek olyan típusú magas elvárásokkal találkozik, melyekkel sikerül azonosulnia és sikerül nekik megfelelnie, emellett megkapja a megfelelő támogatást a szülőktől, adaptív módon tud kialakulni egy önmagára, saját teljesítményére fókuszáló perfekcionizmus. Ha a gyermeknek nem sikerül megfelelnie az irreális elvárásoknak, úgy érezheti, hogy folyton csalódnak benne. Tehetséges gyermekek esetén figyelhető meg a legjobban a maladaptív perfekcionizmus kialakulása. Bár ezek a gyermekek rengeteg dicséretet kapnak, az elismerés nem az erőfeszítésre, hanem az adottságra irányul, így feltételes önbecsülés alakul ki: az értéküket a saját teljesítményükhöz és intelligenciájukhoz kezdik kötni. A szülők igyekeznek szorgalmasabb tanulásra, több gyakorlásra bíztatni gyermeküket. Ebben általában a segítő szándék vezérli őket.  A kudarcot a gyermek egyfajta értékvesztésként éli meg, hiszen úgy gondolja, hogy a felé irányuló szeretet feltételhez kötött. A társas ellenreakció elmélete szerint a perfekcionizmus egy rideg, büntető szülői magatartás eredménye, hiszen a gyermek igyekszik elkerülni a bántó kritikákat. Mindezek mellett a környezeti hatások, a tanárok hozzáállása és az osztálytermi légkör is befolyásolja a perfekcionizmus kialakulását [3].

A maladaptív perfekcionizmus egészségre való hatása

A maladaptív perfekcionizmus fizikai és mentális egészségre gyakorolt hatását számos kutatás is taglalja [1]. A szorongással való együttjárása meglehetősen sebezhetővé teszi a szervezetet. A magas elvárások és folyamatos elégedetlenség folyamatosan nyomást gyakorolnak rá, így megnő a betegségek kockázata is. Jellemző a fejfájás, a hányinger, a krónikus fáradtság szindróma és az alvásminőség romlása is. A kóros perfekcionizmus negatív hatással lehet az interperszonális kapcsolatokra is. Az önmagukra és másokra irányuló túlzott kritika és elvárások hatására gyakran megnő a feszültség a kapcsolataikban, ami megnehezíti a közelséget és az intimitást. A társas kapcsolataik sérülékenysége rizikófaktor lehet a depresszív, súlyos esetben szuicid gondolatok kialakulásában. [5]

A perfekcionizmus pozitív hatásai 

A perfekcionizmus nem minden esetben jelent pszichológiai kockázatot, sőt egyes helyzetekben erőforrásként is szolgálhat. A magas személyes standardok és igényesség számos pozitív következményekkel járnak, ha ezekhez a törekvésekhez nem kapcsolódik túlzott feszültség és szorongás. Ilyen pozitív következmény lehet a magasabb szintű teljesítmény, a kitartás, a lelkiismeretesség, és az ezekkel összefüggő önértékelés fejlődése. Az adaptív perfekcionizmus nemcsak a személyes fejlődésre, de a társas kapcsolatokra is kedvező hatással van: az adaptív perfekcionista egyénekre jellemző a nagyobb társas érdeklődés és nyitottság, így a szociális integráció sem esik nehezükre. A társas és érzelmi támogatottság védőfaktort jelent a depresszió ellen [5]. 

Összegzés

Szerencsére a perfekcionizmus, mint személyiségvonás, sincs kőbe vésve. Megfelelő önismerettel a maladaptív, káros minták is felismerhetőek és változtathatóak. A fókusz tehát nem a perfekcionista törekvések megszüntetésén, hanem azok pozitív irányba terelésén van, ahol a gondolatok és célok motivációs erőként tudnak funkcionálni pszichés teher helyett.

Felhasznált irodalom

[1] Dobos, B. (2022). A perfekcionizmus személyiségjellemzőkkel való összefüggéseinek vizsgálata fiatal felnőttek körében [Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem]. https://doi.org/10.14232/phd.11187

[2] Frost, R. O., Marten, P., Lahart, C., & Rosenblate, R. (1990). The dimensions of perfectionism. Cognitive Therapy and Research, 14(5), 449–468. https://doi.org/10.1007/BF01172967

[3] Kasik, L., & Gál, Z. (2024). A szociálisprobléma-megoldás és a szorongás jellemzői perfekcionista és nem perfekcionista serdülők körében – egy longitudinális vizsgálat eredményei. Magyar Pszichológiai Szemle, 79(1), 43–71. https://doi.org/10.1556/0016.2023.00033

[4] Olajos, T., Hőgye-Nagy, Á., Héjja-Nagy, K., & Dávid, M. (2021). Az adaptív és maladaptív perfekcionizmussal együtt járó motivációs mintázatok feltáró vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, 76(2), 353–376. https://doi.org/10.1556/0016.2021.00009

[5] Stoeber, J., & Otto, K. (2006). Positive conceptions of perfectionism: Approaches, evidence, challenges. Personality and Social Psychology Review, 10(4), 295–319. https://doi.org/10.1207/s15327957pspr1004_2