Miért légy hálás? A hála pszichológiája és mentális egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai

Írta: Czimer Anna

A hála pszichológiai vizsgálata a 2000-es években vált intenzív kutatási területté a pszichológiában, miután hosszú ideig csak a vallási és filozófiai megközelítések domináltak a témában. A kezdeti kutatások során az a felfogás uralkodott, hogy a hála elsősorban más emberek segítő cselekedeteire adott érzelmi válasz, azonban ma már elterjedt az a nézet is, hogy a hála nem kizárólag interperszonális helyzetekhez kötött, hanem egy szélesebb körű, pozitív életorientáció (Wood, Froth és Geraghty, 2010).

A leggyakoribb felosztás megkülönböztet állapot- és vonáshálát. A vonáshála egy olyan viszonyulás az élethez (életorientáció), amely a világ pozitívumainak az észrevételére és megbecsülésére irányul (Jans-Beken és mtsai, 2019). A személyiség stabil jellemzője, amely négy változó mentén ragadható meg: gyakoriság, intenzitás, tágasság és sűrűség. A magas vonáshálával rendelkezők gyakrabban (gyakoriság) és erősebben (intenzitás) élik meg a hálát, az életük számos aspektusában (tágasság) és sok személy iránt (sűrűség) (Nagy, 2013).

Az állapothála aktuálisan megélt állapot (Nagy, 2013), amely az empátia képességén alapul, és annak felismerését, illetve megbecsülését foglalja magában, hogy egy értékes, külső forrásból származó jót (benefit) élünk át (Jans-Beken és mtsai., 2019).

Hála pozitív hatásai

Vonáshála

A vonáshála pozitív kapcsolatba hozható mind a pszichológiai, mind a szubjektív jólléttel. A hálára hajlamos személyek magasabb élettel való elégedettséget mutatnak, gyakrabban élnek meg pozitív érzelmeket, és ritkábban tapasztalnak negatív affektusokat (Nagy, 2013). Erős pozitív kapcsolatban van az önelfogadással, a pozitív kapcsolatokkal és a személyes fejlődéssel, míg közepes kapcsolatban áll a kompetenciával és az életcéllal, gyengébb összefüggésben az autonómiával (Nagy, 2013, Alex, 2010).

A hálára hajlamos személyek kevésbé hajlamosak a depresszióra, a generalizált szorongásra, a függőségekre, a bulimiára, a fóbia kialakulására, és kisebb eséllyel kísérelnek meg öngyilkosságot (Wood és mtsai, 2010). Egészségügyi előnyökkel is jár, például jobb immunfunkciókat és jobb alvásminőséget eredményez (Nagy, 2013). Társas kapcsolatok terén a hálás emberek extravertáltabbak, proszociálisabbak, könnyebben megbocsátanak, és kisebb eséllyel izolálódnak (Nagy, 2013).

Állapothála

Az állapothála kutatása kevésbé elterjedt, de néhány eredmény szerint az állapothála átélése önmagában is jutalmazó jellegű, és olyan pozitív érzelmekkel társul, mint a megelégedettség, büszkeség vagy remény (Nagy, 2013). A napi szinten mért állapothála kapcsolatba hozható a pszichológiai és szubjektív jólléttel (Linting, 2022).

A hála hatásmechanizmusára vonatkozó elméletek

A kutatók hipotéziseket alkottak azzal kapcsolatban, hogy minek köszönhető a hála pozitív hatása. Az első a hála sémaelmélete, amely szerint a hálára hajlamos személyek olyan specifikus sémák által észlelik a világot, amely hatására a feléjük nyújtott segítséget költségesebbnek, értékesebbnek és önzetlenebbnek értékelik (Wood és mtsai, 2010).

A második a hála copingelmélete, amely azt veti fel, hogy a hála és a jóllét kapcsolatát a megküzdés közvetíti. A hálára hajlamosabb személyek ugyanis nagyobb eséllyel élnek társas segítségnyújtással, nagyobb eséllyel rendelkeznek a probléma felé megközelítő attitűddel és foglalkoznak a problémával (újraértékelés, tervezés, megoldások és lehetőségek keresése). Emellett pedig kevésbé jellemző rájuk a visszahúzódás, a probléma tagadása, vagy az önhibáztatás (Wood és mtsai, 2010).

Az utolsó a hála gyarapodáselmélete, amely abból indul ki, hogy minden érzelemnek van egy alapvető evolúciós célja. A negatív érzelmek beszűkítik a figyelmet, míg a pozitív érzelmek, így a hála is, kiszélesítik azt. Az erőforrások keresését és felhalmozását támogatják. A hála ebből a szempontból olyan társas kötelékek kialakításáért és megerősítéséért felelős, amelyek a stresszes időkben támaszként szolgálhatnak a személy számára (Wood és mtsai, 2010).

Hálaintervenciók

Tekintettel arra, hogy a hálának számtalan pozitív hatása van, a kutatók és segítő szakemberek hálaintervenciókat dolgoztak ki ennek fejlesztésére. A legnépszerűbb ilyen módszer a hálanapló vagy hálalista módszere. Ennek lényege, hogy bizonyos rendszerességgel jegyezzük fel azokat a dolgokat, amelyek az adott időszakban a hálánkat kiváltották (Nagy, 2013). Az eredmények alapján ezzel a módszerrel sikeresen fejleszthető a vonáshála (Ferenczi, 2022).

A következő módszerek a hálalevélírás és hálalátogatás. A hálalevélírás esetében a személy kiválaszt egy személyt, akinek még nem köszönt meg egy olyan gesztust, az életére tett hatást, vagy más pozitív eseményt, amiért hálás. A hálalátogatás pedig ennek felolvasását, kifejezését, valamilyen formájú megosztását jelenti (Nagy, 2013). Az eredmények alapján azonban ez egy kevésbé kedvelt és hatékony módszer, mint az előző (Jans-Behen, 2019).
Emellett rovábbi módszer a hálaelmélkedés, amelyben pozitív eseményeket idéznek fel a személyek, amelyekért hálásak. Ez a hangulat azonnali javulását idézi elő, ezért terápiás helyzetekhez is javasolják (Wood és mtsai, 2010).

A hála intervenciók fokozzák a jóllétet és az élettel való elégedettséget. Pozitív hatással vannak az interperszonális kapcsolatokra, az egészségre és a pszichopatológiákra is, például csökkentik a depresszió, szorongás és öngyilkossági gondolatok mértékét (Boggiss és mtsai., 2020).

A hálakutatások tehát pozitív eredményeket mutatnak a jóllét és az élettel való elégedettség szempontjából. Ugyanakkor néhány kutató arra figyelmeztet, hogy a hálaintervenciók nem feltétlenül alkalmasak pszichopatológiák kezelésére, de kiegészítő eszközként hasznosak lehetnek (Jans-Behen, 2019).

Felhasznált irodalom

Boggiss, A. L., Consedine, N. S., Brenton-Peters, J. M., Hofman, P. L., & Serlachius, A. S. (2020). A systematic review of gratitude interventions: Effects on physical health and health behaviors. Journal of Psychosomatic Research, 135, 110165.

Emmons, R. A., Froh, J., & Rose, R. (2019). Gratitude, In. Matthew, W. G. és Shane, J. L. (szerk.)  Positive Psychological Assessment : A handbook of models and measures (pp.317-332.) American Psychological Association press.

Ferenczi, A. (2020). A hála szerepe lelki, mentális és fizikai egészségünkben. Studia Universitatis Babeș-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 65(1), 211-230.

Jans-Beken, L., Jacobs, N., Janssens, M., Peeters, S., Reijnders, J., Lechner, L., & Lataster, J. (2020). Gratitude and health: An updated review. The Journal of Positive Psychology, 15(6), 743-782.

Nagy, B. M. (2013). A hála pszichológiája= The psychology of gratitude. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 14(2), 139-165.

Wood, A. M., Froh, J. J., & Geraghty, A. W. (2010). Gratitude and well-being: A review and theoretical integration. Clinical psychology review, 30(7), 890-905.

Zhang, L., Li, W., Ye, Y., Yang, K., Jia, N., & Kong, F. (2023). Being grateful every day will pay off: A daily diary investigation on relationships between gratitude and well-being in Chinese young adults. The Journal of Positive Psychology, 18(6), 853-865.