Írta: Tóthmátyás Zsófia
A skizofrénia az egyik legfélreértettebb és legmegbélyegzettebb mentális betegség a társadalomban. A betegek sokszor nemcsak a betegséggel, hanem a környezetük előítéleteivel és a tévhitekkel is kénytelenek megküzdeni, ami megnehezíti számukra a gyógyulást és a társadalmi beilleszkedést. A skizofréniával kapcsolatban számos tévhit él, például hogy a betegek erőszakosak, veszélyesek, vagy hogy nem képesek normális életet élni. Ezek a stigmák nemcsak a betegséget érintő ismerethiányra vezethetők vissza, hanem arra is, hogy a skizofrénia tünetei sokak számára nehezen érthetőek.
A destigmatizáció – azaz a megbélyegzés elleni küzdelem – rendkívül fontos ahhoz, hogy a skizofréniával élő emberek megfelelő támogatást kapjanak, és ne legyenek kirekesztve a társadalomból. Az előítéletek csökkentésével és a betegség jobb megértésével nemcsak az érintettek életminősége javulhat, hanem a társadalom egésze is nyitottabbá és támogatóbbá válhat.
Ez az ismeretterjesztő cikk azzal a céllal íródott, hogy segítsen eloszlatni a skizofréniával kapcsolatos tévhiteket, bemutassa a betegség tüneteit, kezelési lehetőségeit, és hozzájáruljon a skizofrén betegek destigmatizációjához, így elősegítve, hogy ők is teljes életet élhessenek.
A skizofrénia tünetei
A skizofrénia egy spektrumbetegség, amely azt jelenti, hogy az egyes esetek jelentős eltéréseket mutathatnak. (Comer, 2000). A tüneteket általában két nagy csoportba sorolják: pozitív és negatív tünetekre. A pozitív tünetek közé tartoznak például a hallucinációk, téveszmék, a figyelem zavara, inadekvát érzelmek, rendellenes észlelés, valamint a zavart gondolkodás és beszéd. A téveszmék olyan gondolatok, amelyeknek nincs tényszerű alapjuk, de a személy erősen hisz bennük. Az üldözéses téveszme az egyik leggyakoribb: ilyenkor a beteg úgy érzi, hogy összeesküvés készül ellene, fenyegetve van, és mások szándékosan ártani akarnak neki. További típus például a vonatkoztatásos téveszme, amikor a személy külső eseményeket vagy mások cselekedeteit kiemelkedően fontosnak tekinti önmagára nézve (pl. a közlekedési jeleket neki szóló útmutatásokként értelmezi).
A hallucinációk során a beteg külső inger hiányában észlel dolgokat. A skizofrén betegek esetében a hallásos hallucinációk a leggyakoribbak, amikor olyan hangokat hallanak, amelyek nincsenek jelen. Ezek a hangok lehetnek pozitívak vagy negatívak, sőt, olykor utasításokat is adhatnak (Comer, 2000).
A negatív tünetek valaminek a kóros hiányára utalnak, például az érzelmi sivárságra, a beszéd szegényességére, a szociális visszahúzódásra, valamint az akarat hiányára vagy zavarára (McCutcheon, 2019; Comer, 2000). A beszéd szegényessége gyakran úgy nyilvánul meg, hogy a betegek válaszai tartalmatlanok, és beszédük nem irányított. Emögött gyakran gondolkodási zavar áll, vagy az, hogy elfelejtik, mit mondtak a mondat elején, mielőtt befejeznék (Comer, 2000). Olykor ugyan sokat beszélnek, de ez tartalom nélküli lehet (Chen és mtsai, 1996; Baltaxe és Simmons, 1995). A külvilággal való kapcsolat zavara is gyakori, mivel a betegek figyelmét saját gondolataik és képzeteik annyira lekötik, hogy visszavonulnak a világtól (Bellack és mtsai, 1989; Falloon és mtsai, 1984).
A skizofrénia nem azt jelenti, hogy valakinek „több személyisége van”
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a disszociatív identitászavar (korábbi nevén többszörös személyiségzavar) és a skizofrénia ugyanaz a betegség, azonban ez nem igaz. A disszociatív identitászavar olyan mentális állapot, amelyben a személynek két vagy több elkülönült személyisége van, amelyek különböző viselkedésmintákat, emlékeket és gondolatokat képviselnek. Ezzel szemben a skizofrénia egy olyan pszichiátriai betegség, amely elsősorban a valóságérzékelés zavarával jár, mint például hallucinációk, téveszmék és zavart gondolkodás. Míg a disszociatív identitászavar esetében a személyek között váltakozó identitások dominálnak, a skizofréniánál a valóságtól való elszakadás (pl. hallucinációk, téveszmék) vagy negatív tüneti dominancia esetén a belső sivárság a fő jellemző (APA, 2022).
Tévhitek a betegséggel kapcsolatban
A skizofrénia tünetei széles spektrumon mozognak, és mint említettük, a betegség nagyon változatos megjelenésű. Annak ellenére, hogy a skizofrénia ilyen sokszínű, számos tévhit terjed a betegekről. Gyakran hiszik azt, hogy a skizofrén betegek az átlagosnál többször élnek meg intenzív dühöt, azonban ez nem igaz. Valójában a betegek gyakran érzelmileg sivárak, tompult érzelmeket élnek meg, így kevesebb dühöt, örömöt vagy szomorúságot éreznek (Comer, 2000). Egy másik gyakori tévhit, hogy a skizofrén egyének agresszívek és veszélyesek másokra, de ez szintén hamis. Valójában a skizofrén betegek nagyobb eséllyel válnak az agresszió áldozataivá, mint az átlagpopuláció (APA, 2022).
Kialakulás és kezelés
A betegség általában a serdülőkor végén, a késő tizenéves korban vagy a fiatal felnőttkorban, legkésőbb a harmincas évek közepéig alakul ki (APA, 2022). A skizofrénia kialakulásában genetikai, pszichológiai és szociokulturális tényezők egyaránt szerepet játszanak (Comer, 2000). A terhesség, születés és gyermekkor során elszenvedett kedvezőtlen élmények, traumák növelhetik a betegség kialakulásának kockázatát, és befolyásolhatják a tünetek súlyosságát is (McCutcheon, 2019; APA, 2022). Fontos kiemelni, hogy a betegek nem tehetők felelőssé a betegségük kialakulásáért.
A skizofrénia jelenleg gyógyíthatatlan betegség, de gyógyszeres kezeléssel jól kordában tartható (Keszi, 2015). A skizofrén betegek gyakran olyan gyógyszereket kapnak, amelyek a dopamint érzékelő receptorokra hatnak. Ez a kezelés különösen hatékony a pozitív tünetek, például a hallucinációk és téveszmék enyhítésében, de a negatív tünetek és a kognitív funkciók (például a figyelem és a végrehajtó funkciók) kezelése továbbra is kihívást jelent (Kovács, 2011). Emellett különböző terápiás módszerek is segíthetnek a betegeknek (Gazdag és Ungvari, 2011). Például a hanghalló módszerre épülő csoportok lehetőséget biztosítanak a betegek számára, hogy egymást támogatva, közösségi segítséggel könnyítsék meg a betegségükkel való együttélést.
A módszer lényege, hogy a hanghallás nem feltétlenül kóros, hanem egy olyan élmény, amelyet megfelelő módon kezelni lehet, ha az egyén megérti, hogy miért és hogyan keletkeznek ezek a hangok. A csoportfoglalkozások során a betegek megosztják egymással tapasztalataikat, és stratégiákat dolgoznak ki a hallott hangok kezelésére. A cél nem az, hogy a hangokat teljesen elnyomják, hanem hogy a betegek pozitív kapcsolatot alakítsanak ki velük, így javítva életminőségüket.
Magyarországon például az Ébredések Alapítvány által létrehozott Hanghalló Csoport foglalkozik ezzel a módszerrel, ahol a skizofrén és más hallucinációkat tapasztaló betegek közösségi támogatásban részesülnek. A csoportban a résztvevők közösen dolgoznak azon, hogy megértsék és kezeljék a hallott hangokat, ezáltal jobban integrálódjanak a társadalomba és képesek legyenek normális életvitelt folytatni.
Ez a módszer különösen hasznos lehet azok számára, akiknél a gyógyszeres kezelés nem elegendő, vagy akik alternatív megközelítést keresnek a mentális állapotuk javítására.
Összefoglalva, a skizofrénia egy komplex és sokszínű betegség, amely mélyen befolyásolja az érintettek életét. A tünetek széles skálán mozognak, és bár a kezelés kihívásokkal járhat, megfelelő gyógyszerekkel és terápiás módszerekkel a betegek számára lehetőség nyílik a tünetek kordában tartására és az életminőségük javítására. A tévhitek és előítéletek azonban gyakran nehezítik a skizofréniával élők életét, és éppen ezért rendkívül fontos a betegség destigmatizációja.
A közvélemény felvilágosítása és a helyes információk terjesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom elfogadóbbá váljon a skizofréniával élők iránt, és felismerje, hogy ezek az emberek nem veszélyesek, hanem segítségre és megértésre szorulnak.
Felhasznált irodalom
American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. American Psychiatric Association.
Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Osiris Kiadó.
Bálint, K., & Gyula, S. (2015). A skizofrénia reprezentációja mint normabontó identitás szimbóluma az irodalomban. Miskolci Egyetem.
Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó.
Ertugrul, A., Uluğ, B. (2004). Perception of stigma among patients with schizophrenia. Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol, 39, 73–77.
Feldman, D. B., & Crandall, C. S. (2007). Dimensions of mental illness stigma: What about mental illness causes social rejection?. Journal of social and clinical psychology, 26(2), 137-154.
Fernezelyi, B., Légmán, A. (2003). A skizofrénia társadalmi narratívái. ESÉLY – Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 6(3), 39-58.
Forgács, A. (2017). Fejezetek a kommunikáció szociálpszichológiájából. Akadémiai Kiadó.
Kohn, M. L., Clausen, J. A. (1955). Social Isolation and Schizophrenia. American Sociological Review, 20(3), 265-273.
Kovács, G. (2011). A skizofrénia gyógyszeres kezelése. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 11(4) 239-247.
Langdon, R., Connors, M. H., & Connaughton, E. (2014). Social cognition and social judgment in schizophrenia. Schizophrenia Research: Cognition, 1(4), 171–174.
Liberman, A., Stroup, S., Perkins, D. (2006). A szkizofrénia tankönyve. Lélekben Otthon Kft.
Lönnqvist, J.-E., Leikas, S., Paunonen, S., Nissinen, V., & Verkasalo, M. (2006). Conformism Moderates the Relations Between Values, Anticipated Regret, and Behavior. Personality and Social Psychology Bulletin, 32(11), 1469–1481.
Lysaker, P. H., Davis, L. W., Warman, D. M., Strasburger, A., & Beattie, N. (2007). Stigma, social function and symptoms in schizophrenia and schizoaffective disorder: Associations across 6 months. Psychiatry Research, 149(1–3), 89–95.
McCutcheon, R. A., Reis Marques, T., & Howes, O. D. (2020). Schizophrenia—An Overview. JAMA Psychiatry, 77(2), 201.
Owen, P. R. (2012). Portrayals of Schizophrenia by Entertainment Media: A Content Analysis of Contemporary Movies. Psychiatric Services, 63(7), 655–659.
Szasz, T. S. (1976). Schizophrenia: The Sacred Symbol of Psychiatry. British Journal of Psychiatry, 129(4), 308–316.
Sztancsik, V. (2017). A szkizofrénia betegség reprezentációja és a megbélyegzés. Debreceni Egyetem.
Sztancsik, V., Máth, J., & Pék, G. (2015). A „szkizofrénia” diagnózis jelentésének vizsgálata laikus vizsgálati személyek körében. Alkalmazott Pszichológia, 15 (2), 73-85.Sztancsik, V., Máth, J., & Pék, G. (2017). Szkizofréniával élők megbélyegzettségének mérése. Alkalmazott pszichológia, 17(1), 41-57.
Emberkép Egyesület 
Leave a comment