Írta: Bíbok Petra, Fábián Berta
A kora gyermekkori családi nevelés és a kötődési tapasztalatok alapvető hatással vannak a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődésére. A szeretetteljes, támogató környezet elősegíti az érzelmi stabilitás és a szociális kompetencia kialakulását, míg a nem megfelelő nevelés akadályozhatja a későbbi szociális és érzelmi alkalmazkodóképességet. Az érzelmi intelligencia (EI) az a képesség, amely lehetővé teszi saját és mások érzelmeinek felismerését, megértését, kifejezését és kezelését. Salovey és Mayer (1990) szerint az érzelmi intelligencia négy fő képességcsoportból áll: érzelmek észlelése és kifejezése, amely a gyermek és szülő közötti kommunikáció során fejlődik; az érzelmek integrálása a gondolkodásba, ami segítséget jelent a döntéshozatalban és a problémamegoldásban; az érzelmek megértése, ami az összetett érzelmi helyzetek felismerése és az ezekre való megfelelő reagálás szempontjából elengedhetetlen fontosságú; végül pedig az érzelmek kezelése, ami többek között az érzelemszabályozáshoz is hozzájárul.
Az érzelmi fejlődés
Az érzelmi fejlődés már a csecsemőkorban megkezdődik, és a család szerepe meghatározó ebben a folyamatban. A csecsemők idegrendszere születésüktől fogva reagál a külső ingerekre, és az érzelmek, mint a boldogság, félelem, szomorúság és meglepettség, fokozatosan fejlődnek ki. Az anyák, vagy az elsődleges gondozó válaszai alapvető hatással vannak az érzelmi intelligencia fejlődésére. Az anyai válaszkészség és érzékenység meghatározza, hogy a gyermek hogyan fejlődik érzelmileg. A megfelelő válaszok biztosítják a gyermek biztonságos érzelmi fejlődését, míg az alacsony válaszkészség akadályozhatja az érzelmi szabályozás és megértés képességének kialakulását. Az anya-gyermek kötődés minősége elengedhetetlen szerepet játszik a gyermek érzelmi fejlődésében. A szülők és az általuk alkalmazott nevelési stílusok is fontos szerepet játszanak az érzelmi viselkedés modellezésében. Azok a szülők, akik lehetővé teszik gyermekeik számára az érzelmek kifejezését és nyitottak ezek megértésére, ezzel pozitívan hatnak az érzelmi fejlődésükre. Ezzel szemben az elutasító vagy helytelenítő szülők akadályozhatják a megfelelő érzelmi szabályozás kialakulását. Az érzelmi fejlődés ebben a korban nem tudatos, hanem inkább a szülői minta, a pozitív visszajelzések és a kommunikáció révén történik. Az olyan stratégiák, mint a meseolvasás, a játék és a dicséret alkalmazása elősegíthetik a gyermek érzelmi megértését.
A szülőnek és a modelleknek kifejezetten fontos szerepe van a gyerekek érzelmi fejlődésében, azonban sokan bizonytalanul állhatnak a feladat előtt, hogy pontosan mit is kellene tenniük hétköznapi helyzetekben annak érdekében, hogy elősegítsék gyermekük érzelmi intelligenciájának fejlődését. Sőt, vannak, akik azt is megkérdőjelezik, hogy miért fontos erre egyáltalán hangsúlyt fektetni, azonban az érzelmi funkciók éppolyan fontosak lehetnek, mint az értelmi funkciók. A kettőt nem érdemes ellentétbe állítani, sem egymás alá vagy felé helyezni aszerint, hogy melyik a fontosabb, hiszen mindkettő jelentős szerepet töltött be fajunk fejlődése szempontjából, és kölcsönösen szolgálják egymást. Érzelmeink felismerése és helyes kifejezési módja kulcsfontosságú, ugyanis, aki tisztában van érzelmeinek működésével, az nem lesz nekik kiszolgáltatva, ezzel pedig elérheti, hogy sokkal tudatosabb és kiegyensúlyozottabb legyen életvezetésében.
Negatív érzelmek, megküzdés
Akár akarjuk, akár nem, életünk során megélünk kellemetlen érzelmeket is, ami természetes. Azt gondolhatnánk, hogy ha a rövidebb utat választjuk és megpróbáljuk ezeket elnyomni, más érzelmekkel helyettesíteni, akkor ezzel megoldottuk a problémát, azonban az eredeti érzelem mégis bennünk marad, és lehet, hogy nem tudatosan, de tovább vezet életünkön. Azonban, ha azt szeretnénk, hogy az érzelem tovább álljon, meg kell engedni magunknak azt, hogy találkozzunk vele. Egy nehéz érzés átélése nem egyszerű, azonban segíthet, ha elkezdünk ilyenkor mélyebben, lassabban lélegezni, lelassulni, megfigyelni, hogy hol érzünk feszültséget a testünkben, majd megnevezni, hogy mi is az az érzelem, amit jelenleg érzünk, és így az előbb vagy utóbb tovább áll.
De addig is, amíg az „érzelmek vihara” dúl, vannak technikák, melyek segítenek lehorgonyozni, megnyugvást nyújtani, hiszen nem attól leszünk boldogok, ha nincsenek negatív érzelmeink, hanem attól, ha tudjuk őket kezelni.
Érzelemszabályozási technikák
Ilyen horgonyok, technikák lehetnek például a lassú, mély, nyugodt légzések alkalmazása, különböző izomgyakorlatok, ahol megfeszítjük majd ellazítjuk izmainkat, a naplóírás, különböző fizikai mozgások, legyen szó sportról, sétáról vagy akár hintázásról. A fürdés, zuhanyzás, vízben levés is egy jó horgony lehet, vagy akár a természetben eltöltött idő, a túrázás. Ezen kívül bármilyen kreatív kifejezésmód, akár írás, tánc vagy zene, kapcsolataink ápolása minőségi idő eltöltésével vagy tartalmas beszélgetésekkel, valamint a nevetés, és a pozitív élményeink felidézése mind remek technikák, hogy a nehéz érzelmekkel terhelt időszakokba is boldogságot, megnyugvást csempésszünk és könnyebben kezeljük negatív érzelmeinket.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Azon kívül, hogy mi szülőként alkalmazzuk ezeket a technikákat, így is példát mutatva gyermekünknek, fontos szerepe van érzelmi fejlődésük szempontjából annak is, hogy hogyan kezelünk adott helyzeteket.
Ilyen például az is, amikor szülőként egy fárasztó és hosszú nap után túlzottan rákiabálunk gyermekünkre. Ilyenkor fontos szerepe van annak, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel, hogyan vélekedünk róla. Ez történhet úgy, hogy meg kell tanulnia, hogy ha így viselkedik, akkor azzal nagyon felhúz engem, ezért azt mondjuk, hogy ,,Azért voltam rád ilyen mérges, mert így viselkedtél! Legközelebb ne csinálj ilyet, és nem fogok ennyire kiabálni veled. Na ne sírj már, nincsen semmi baj!” vagy pedig vélekedhetünk erről úgy is, hogy szülőként mi is néha túlreagálunk dolgokat, de ilyenkor bocsánatot kérünk a gyerektől, például: ,,Bocsánat, hogy ennyire rád kiabáltam! Nagyon megijedtem és hirtelen dühös lettem. Látom, hogy te is most nagyon megijedtél, de nem haragszom rád. Na gyere, csináljunk most valami jót együtt!” Az első helyzetnél a szülő megmagyarázza viselkedését ahelyett, hogy bocsánatot kérne. Jogosnak látja a reakcióját, míg a második helyzetben úgy véli, hogy hibázott, és ezt beismeri. Előbbinél a gyereket okolja saját érzelmeiért és nem foglalkozik a gyerek érzelmeivel, míg a második helyzetben felelősséget vállal saját érzelmeiért és megnevezi, megérti a gyermek érzelmeit, emellett igyekszik biztonságos légkört kialakítani. Végül pedig az első szituációban a szülő nem szeretne sebezhetőnek mutatkozni és igyekszik lezárni a helyzetet, míg a második szituációban mer őszinte és sebezhető lenni gyermeke előtt, valamint törekszik arra, hogy újra kapcsolódjon hozzá.
Szerencsére az érzelmi intelligencia készsége mindenki számára tanulható és tanítható, ezért érdemes ezzel foglalkozni, már csak amiatt is, mert az érzelmileg elérhető szülőknek bizalmasabb és harmonikusabb kapcsolata lesz gyermekükkel, ami elősegíti az ő későbbi lelki egészségüket is.
Felhasznált irodalom
Mező, K. (2018). A kora gyermekkori családi nevelés hatása az érzelmi intelligencia kialakulására és fejlődésére. Vargáné, Nagy Anikó (szerk.) Családi nevelés, 3, 43-59.
Salovey P., Mayer John D. (1990): Emotional intelligence. Imagination, Cognition and Personality, 9, pp. 185-211.)
A Ki az úr a háznál? Érzelemeink mikroszkóp alatt érzelemkezelési projekt keretében készült plakátok tartalma
Emberkép Egyesület 
Leave a comment